BESZÉLGETÉSEK, CIKKEK - CONVERSATIONS, ARTICLES
A szimbólumokba titkos utóélete, kódolt üzenetük EsFekete Zoltán mítoszteremtő szellemének megnyilvánulásaiban.
Alkotásaival 2007-ben találkoztam először egy fotós oldalon, melyek színvilágukkal, könnyedségükkel, képi megjelenítésükkel azonnal rabul ejtettek. Sok alkotásán szerepel a pillangó, ami az alázat tanító mestere. Mi emberek soha nem tudunk olyan oldottan, olyan feltétlen természetességgel jelen lenni, ahogyan egy pillangó. Ahogyan Esfekete Zoltán van jelen a képeiben, ahogyan maximális alázatossággal készíti képeit. Latinovits írta egyik írásában: " Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne. Azzá leszel, akivé teszed magad."
Az alábbi pár kérdés segítségével, bepillantást nyerhetünk EsFekete Zoltán munkásságába, mi az, ami állandó megújulásra készteti. Mi az, a belső tűz, ami mellett mindnyájan melegedhetünk.
1. Ha lehetősége lenne rá, megváltoztatna valamit a múltjában, hogy más milyenné váljon a jelene?
Feltétlenül a művészi pályát választanám, részint azért, mert így teljesedhetne ki igazán énem, egyéniségem, tükröződne mindaz, ahogy a világról gondolkodom. Az életem mozaikdarabjai ezek a gondolatok melyek az alkotásokon öltenek "végleges formát",
2. Van olyan dolog az életében, amitől ha meg kellene válnia, akkor többé nem lenne az, aki?
Az eszközeimtől, pasztellkrétáimtól, ceruzáimtól a rajzlapoktól mindattól - ami gondolatvilágomon túl - segít abban, hogy céljaimat elérjem, s hogy olyan alkotások szülessenek, melyeknek üzenetértéke van, valamilyen formában eljut a közönséghez. Olyan játék ez, ami üdvös és örömet okoz.
3. Egy művészt óhatatlanul beskatulyáznak, besorolnak valamilyen művészeti ágba. Érezte már úgy, hogy pályája során bezárták egyfajta, művészeti irányzat falai közé?
Különösebben nem. Annak örültem a legjobban, mikor azt hallottam, hogy ezek a képek olyan "esfeketések". Ezek szerint van stílusom, de az egyéni és nem hiszem, hogy beskatulyázható lenne. Szeretek szimbólumokban gondolkodni. Stílusirányzatként a szecesszió, impresszionizmus a szürrealizmus áll hozzám a legközelebb. Az utóbb említett irányzat jegyei leginkább a montázsaimban lelhetők fel.
4. Találkozott híres színészekkel, zenészekkel, írókkal, költőkkel, köztük Faludy Gyuri bácsival, a költő óriással. Kikkel szeretne még találkozni?
Például Jiří Menzellel szívesen találkoznék és beszélgetnék vele. A színház, film és a muzsika inspirál a legjobban. Magyar színészek közül Eperjes Károllyal, Cserhalmi Györggyel szeretnék találkozni és beszélgetni. Említhetném még Vámos Miklóst vagy Popper Pétert, akivel már sajnos nem sikerül beszélgetni, hiszen eltávozott az élők sorából.
5. Amikor az egyik alkotásáról faggattam, azt mondta, hogy: "Igen, csak játszadoztam egy kicsit, ennyi. Játszadozás, de még sem rutin, ez a lényeg." Nehezen viseli a rutinos dolgokat?
Nem mindig jó, ha rutinosan a szokásaink és beidegződéseink szerint gondolkodunk. Az újra felfedezés öröme, az új dolgok keresése mindig izgalmas és örömteli. A kíváncsiság, kutakodás, kísérletezés viheti csak előbbre az embert. Minden nap felfedezni környezetünkben és önmagunkban valamit, talán ez a lényege az életnek.
6.Naponta milliónyi csoda vesz körül
bennünket. De varázsolni csak akkor tudunk, ha annak a bennünk élő bizonyos
BOHÓCNAK, aki ott lakozik mélyen a lelkünkben, megadjuk a lehetőséget minden áldott nap, hogy felszínre tudjon jönni. EsFekete
Zoltán meg tudja adni annak a bizonyos Bohócnak a lehetőséget, ami a
bensőjében van, hogy felszínre törjön?
Játékosság, örömérzet, szabadság érzete és megmaradni gyermeknek a lelkünkben, ez a fontos. Alkotni, szép dolgokat létrehozni, amivel sikerül másokat is megörvendeztetnem, felemelő érzés számomra.
7. Egy régebbi beszélgetésünk kapcsán, így jellemezte magát: "25 év után lassacskán kialakul a stílusom, rá lehet ismerni azokra a dolgokra, amiket én csinálok". Mik azok a dolgok, amikről tévedhetetlenül Önre lehet ismerni, amelyek jellemzik a stílusát?
Ez már régen megfogalmazódott bennem. Elsősorban a színek világa, a szimbólumok és a nő ábrázolása, megjelenítése a képeken. A nők inspirálnak, ösztönöznek arra, hogy alkossak, hogy bájuk, szépségük, kisugárzásuk megjelenjen az alkotásokon. A kusza vonalaim, melyek permanensen visszaköszönnek nekem a rajzlapról a pasztellpapírról vagy akár a montázsokról.
8. Aki ilyen feszített tempóban dolgozik, arra azt szokták mondani, hogy két végén égeti a gyertyát, de ehhez valaminek meg is kell gyújtania azt a bizonyos lángot. Mi az, ami fellobbantja önben a tüzet?
Életem során csodálatos hölgyekkel találkoztam, sokat tanultam, tanulok tőlük. Tisztelem, szeretem és becsülöm a nőket, ezért is tudnak inspirálni, ha túlságosan elragadtatom magam, - gyarlók vagyunk, előfordul az is- akkor visszahúznak a földre, ha pedig lenn vagyok, felemelnek és ösztönöznek, hogy tovább alkossak.
9. Szenvedélyesen szereti a ceruzát, ahogyan az általa húzott vonalaktól telik a papír. Előfordult, hogy nem találta a vonalat, üresen maradt az a bizonyos papír? Hogy másik hasonlattal éljek, a mag, ha lisztté őrlik, nem csírázik, és nem sarjad ki többé. Érezte már, hogy felőrlik a körülmények?
Igen éreztem, volt, hogy úgy alakultak a körülmények, nem tudtam kiteljesedni a munkámban, nem okozott már örömet és ez kihatással volt a rajzolásomra, nem voltam képes gondolkodni, pedig az elengedhetetlen az alkotáshoz. Szeretek olvasni, azt is fontosnak tartom. Sajnos a napi munkám nem ad sok örömet, így nem tudok folyamatosan alkotni. Természetesen hiszek a változásban, abban, hogy azt csinálhatom amit szeretek, s ezáltal sokkal könnyedebben törnek majd felszínre a bennem rejlő gondolatok, külső és kényszeredett körülményektől függetlenül, zavartalanul. Az igaság keresése elengedhetetlen, bár megvallom eléggé fárasztó tud lenni, ha nap, mint nap, a hétvégék kivételével ezt kell tennem. De alkotni jó és érdemes!
10. Ahogyan a görögök megteremtették a maguk mitológiáját, EsFekete Zoltán mítoszteremtő szelleme miben nyilvánul meg?
11. "Az értelem az, mi elvezet bennünket a Hit kapujához, ahhoz a kapuhoz, amit most Esfekete Zoltán tár ki előttünk..." - írtam egyik alkotásáról. Hogyan fest ez a kapu, amit szélesre tár előttünk, és milyen világ az, ami elébünk tárul?
Hinni, elsősorban önmagunkban, társunkban, a művészetben, abban, hogy szép az élet és akkor is érdemes, amikor már mégsem. A művészet csodálatosan átszellemül az ember, üdvös lelkemnek, örvendetes, ami nélkül nem lehet élni. Hittel, becsületesen, igazul tenni azt, amire hivatott az ember.
12. Hogyan tudja összeegyeztetni a hívatását a magánéletével? Mennyi időt tud szeretteivel tölteni, hisz idejének nagy részét a munkájának szenteli?
Összevethetetlen. És hivatásról végképp nem beszélnék. A
szakma teljesen elveszítette presztízsét nincs mit mondanom róla. És a
pedagógia fogalma méltatlan a művészet fogalmához. Soha nem volt gondom abból, hogy
alkotok. A kapcsolataimban megértő társakra találtam, és mint már mondottam
szeretem, tisztelem a nőket, és ők is engem. Talán az elismerés hiánya az, mit
nem kaptam meg soha, ez vinne előbbre utamon, hogy végre azt tehessem, amit
szeretnék. 18 év az életemből a semmiért.
13. Ön, aki egyfajta kozmikus szerelemben él a színekkel, volt, hogy csak
fekete-fehérben látta a világot?
Igen.
Régebben csak grafitceruzával "dolgoztam" mára megnyílt előttem a
színek világa, és bátran viszem fel a színeket a pasztellpapírra. Csodálatos
dolog, ahogy életre kelnek, a színek, a formák, ami megszületett
gondolatként a fejemben.
14. Az egyik riportban azt olvastam, hogy kollázsaiban, az ezer darabokra
szétszedett világot rakja újra össze. Adódott-e olyan alkalom, amikor a világ
rakta össze Önt?
Jó kérdés. Ha a világ nem is, de önmagam által megálmodott világából szüntelen vissza kell lépnem a földre, hogy megalkothassam azt, amit elképzeltem. Paradoxon, mert egy fajta felemelkedettség szükséges ahhoz, hogy alkotni tudjak. Átszellemülés, olyan "állapot" amikor minden háttérbe szorul és gondtalanul tehetem azt, amit szeretek.
15. Szinte mindegyik alkotásán
felfedezhetjük a végtelen szabadság iránti vágyat, a szürreális elvágyódást. Mi
az ami elöl menekül, mi volt az, ami fogva tartotta önt?
A rossz szakma választás, hogy azt csináltam majdnem két évtizedig, amivel képtelen vagyok azonosulni. Alkalmatlan vagyok a szerep játszásra, őszinte embernek tartom magam, lenne mit mondanom, de nem érdemes. Annyit mégis, hogy mindenki őrizze meg emberségét ebben az embertelen világban.
Végezetül édesapjának, Fekete Zoltánnak, aki szintén képzőművész, az "Útravalóul" c. írásból idéznék, ami honlapján olvasható: "Aki a művészetet megérinti, nagy munkát vállal magára, olyan öröm-üröm féle életmód szolgálója lesz. Minden új képedhez úgy viszonyulj, mintha az utolsó képedet rajzolnád, festenéd.
Mindannyiunk örömére, remélem azért még az utolsó képnek, nagyon messze van az ideje, mert ahogyan önmagáról is vallja, "A fantáziavilágom határtalan, olyan vagyok, mint a költők, soha sem fogyok ki az ötletekből, miként Ők sem a szavakból."
A tárlatra, és a honlapjára látogatók nevében is, kívánom Önnek, hogy valóban így legyen, sokunk örömére, még sokáig ne fogyjon ki az ötletekből.
S most egy, szintén a honlapján található Charlie Chaplin idézetet említenék, aki az emberek arcára mosolyt tud fakasztani, és szemükbe könnyet csalni, a legnagyszerűbb dolog a világon. Köszönjük Önnek!11. "Az értelem az, mi elvezet bennünket a Hit kapujához, ahhoz a kapuhoz, amit most Esfekete Zoltán tár ki előttünk..." - írtam egyik alkotásáról. Hogyan fest ez a kapu, amit szélesre tár előttünk, és milyen világ az, ami elébünk tárul?
Hinni, elsősorban önmagunkban, társunkban, a művészetben, abban, hogy szép az élet és akkor is érdemes, amikor már mégsem. A művészet csodálatosan átszellemül az ember, üdvös lelkemnek, örvendetes, ami nélkül nem lehet élni. Hittel, becsületesen, igazul tenni azt, amire hivatott az ember.
Feke Éva
Négyszemközt önmagammal - EsFekete Zoltán kiállítása
Sejtelmes színek, egy szürreális képi világ formái, szimbólumok, rejtett vagy éppen direkt módon feltűnő üzenetek kanyargós szövegei tűnnek fel képein. Buja érzékiség, finom erotika, szépség elevenedik meg pasztellképein, átalakított fotóin.
Pénteken, november 7-én 17 órakor nyílik EsFekete Zoltán kiállítása a rév-komáromi Limes Galériában. A kulturológus végzettségű képzőművész közel 50 képet, pasztellt, montázst, átalakított fotót állít ki.
A kiállítás címe - Négyszemközt önmagammal - egy kicsit visszatekintés az elmúlt negyed századra. Saját bevallása szerint mindenben és mindig a nők inspirálták, nem csak kizárólag képzőművészeti síkon, de a civil életben, a mindennapjaiban is. Amellett, hogy a nők folyamatosan motiválták, még sokat is tanult tőlük és tanul a mai napig. Mint mondta, ezért tiszteli, szereti és becsüli a nőket. Gyakran intim helyzetben ábrázolja őket, mindig ügyelve arra, hogy az ne legyen bántó, sem közönséges. Számára ez kulcsfontosságú. Kérdéseinkre válaszolva elmondta, hogy fontos szerepet játszik életében a művészet, amit kellő alázattal és szerénységgel művel. Hiteles emberként, hiteles művészetet hirdet az igazság állandó keresése mellett. Mivel a művészet véleménye szerint csak igaz lehet, a különböző képzőművészeti megnyilvánulásaiban - mint a rajz, a pasztell, a számítógépes grafika -, találja meg a keresett, hőn áhított igazságot. Őszintén vallott arról, hogy édesapjának köszönheti, ezt a pályát, művészi életutat. Rajztanár édesapja ma is a legnagyobb kritikusa. Édesanyjának pedig azért hálás, mert becsületes, nem megalkuvó, igaz embert nevelt belőle.
A november 7-én nyíló kiállítás installálása közben értük utol, ahol megtudtuk tőle, hogy közel egy éve készül erre a megmérettetésre. Az 50 kép és fotó többsége ebben az évben, illetve tavaly készültek. Egy két kivétel akad, hiszen - mint elárulta - vannak olyan képek is, melyek nagyon régen, a kezdet kezdetén készültek, de érzelmi okok miatt ragaszkodik hozzájuk. T.G. portréja például minden kiállításán ott van. Vallja, hogy a mai, túl technicizált világban is elengedhetetlen a kellő szakmai tudás, a rajzkészség. Ez egy alap, ami nélkül, vagy annak hiányos ismeretében csak talmi dolgok születhetnek.
"Számomra egy a fontos, egy a lényeg: hogy a képeimen keresztül üzeneteket adjak át a közönségnek. De az, hogy milyen véleményt alakítanak ki magukban, azt már teljes egészében rájuk bízom"- nyilatkozik. Kedvenc alkotásai előtt, amelyeket a volt katonatemplom szentélyében helyeztek el, arról beszélt, hogy eddigi életében különböző mélységeket és magasságokat élt már meg és ez rendkívül ösztönzően hatott rá, mint művészemberre. Az alkotói folyamat során tudatos, kevésbé tudatos és teljesen ösztönös munkafázisokat gyúr össze egésszé, míg el nem éri a kívánt eredményt. Vallásos ihletettségű műveiről így vall: "Hiszek magamban, hiszek másokban, de a természetfeletti hatalmát sem kérdőjelezem meg." A kiállítás további fontos eleme, hogy teret kaptak szöveges panelek is. A művész kaposvári hölgy ismerősének, Feke Évának az írásait találjuk ezeken a paneleken, mely írásokat EsFekete Zoltán egyes montázsai, képei ihlettek.
A 17 órai megnyitón fellép a História nevű naszvadi zenekar, akik számára több lemezborítót is tervezett. Az ünnepélyes megnyitón Dr. Farkas Veronika művészettörténész méltatja majd a művészt, valamint a művészről írt saját költeményét adja elő Tarics Péter. Mindenkit szeretettel várnak a szervezők és a kiállító művész.
Képgalériánkban bepillantást nyerhetnek a megnyitó előtti készülődésbe.
Szalai Erika
Lábszky Olivérrel beszélgettem A História kapcsán
Lábszky Olivérrel beszélgetek a História együttes frontemberével. Nyolc év zenélés. intenzív "munka" számos olyan törerkvés amiért érdemes - gondolok itt a Harmónia díj ötletére és többek között a blues iránt való elkötelezettségre. Mert elmondásod szerint ezt csak szívvel lélekkel, átszellemülten lehet csinálni, mikor az ember a színpadon felül tud emelkedni a napi megpróbáltatásokon, gondokon. Régi ismeretség a miénk tudok a kezdeti szárnypróbálgatásokról, régi emlékekről, ami valaha egy parkban indult és lám most igazi formát öltött a színpadon, ahol kiteljesedhet az ember és kiénekelheti magából mindazt ami foglalkoztatja kapcsolatot teremtve a közönséggel.
Barátom! Hogyan is jött az ötlet, mi volt az az Isteni szikra mikor úgy gondoltad, hogy zenekart alapítasz?
Úgy gondolom a dalok hallgatása, a blues és azok a barátok, zenésztársak inspiráltak engem , hogy a hobbi zenélésen túl csinálhatnánk valami olyat, ami értékálló , természetesen a blues szeretete, rajongás a blues iránt "késztetett" arra, hogy verbuváljak egy zenekart és megmutathassuk mi is lakozik bennünk valójában. Úgy érzem, hogy ez sikerült is, hiszen a közönség mindenhol ovációval fogad minket és talán ez a legnagyobb elismerése törekvéseinknek.
Mi volt az első gondolatod a zenekar megalapítását előzően?
Egy olyan zenész "gárdát" csapatot szerettem volna alapítani, kiknek szívügye a zene, szeretik a bulest és örömzenélés legyen belőle. E tekintetben nem tekintettem előre, hogy megnyerjem a világot magamnak, csak zenéljünk és jó legyen együtt mindezt megtenni. Nem a siker motivált, hanem az, "szórakozzunk" és szórakoztassunk a zenénkkel. Természetesen, ahogy telt múlt az idő egyre jobban rájöttem-bár jól érezzük magunkat- mégis ennél több kell. A közönséggel való kontaktus teremtés a gondolat ereje és hogy közvetítsünk valamit a blues által.
Mikor tudatosult benned, hogy ez már több annál, amit szerettél-szerettetek volna?
Egy idő után már érezni lehetett, hogy van mit keresnünk ebben a szakmában. Éreztem, éreztük, hogy a közönség visszajelzése nem csupán szimpátia, hanem tényleg elismerik azt, amit csinálunk. Eleinte voltak némi bizonytalanságok bennem, de később ez egysre jobban eloszlott s megerősített hitemben- hogy mégis érdemes a kezedeti nehézségeket leszámítva csinálni, zenélni, muzsikálni s ez rőt adott, nem csak nekem, hanem a zenekar többi tagjának is.
Nem titok, hogy találkoztatok és együtt is zenéltetek ma már élő legendáknak számító zenészekkel. Milyen érzés volt? Gondoltad e volna valaha a kezdeteknél, hogy ez nektek megadatik?
Álmaiban valahol...De megadatott, hogy együtt zenélhettünk a Mini együttes legendás tagjával Török Ádámmal. Óriási élmény ilyen nagyságokkal találkozni, beszélgetni, tanulni tőlük. Csodálatos.
Nyolc éve létezik az együttes. Te magad mondtad egyszer, hogy tíz év míg egy zenekar összekovácsolódik és úgymond együtt tud gondolkodni a próbákon és a színpadon egyaránt. Maradéktalanul sikerült? Hogy vélekedsz erről?
Úgy gondolom - bár nem vagyunk még tíz éve együtt- a zenekar a mai tudásával profizmusával megállná a helyét bárhol és bármelyik színpadon. Fél szavakból is megértjuk egymást összeszokott az együttes és a próbákon is remek a hangulat. Jól tudunk "dolgozni együtt. Mindenki "hoz magával" a tehetségéből valamit, amit egységes egésszé tutunk "kovácsolni"és így sok kis mozaikdarabokból jönnek létre a zenei kompozíciók. Öröm, felüdülés, tulajdonképpen még mindig ez jelenti a hajtóerőt mi mozgat bennünket és inspirál arra, hogy még ma is ebben a túltechnicizált világban is legyen kötzvetítő ereje a bluesnak. Ezért csináljuk.
Hogyan alakult ki a Hunnia Recordsszal a kapcsolatotok?
Hallották, hogyan muzsikálunk és kaptunk felkérést arra, mi lenne, ha az ő stúdiójukban játszanánk fel lemezünket. Itt konkrétan ar Árva Fillér lemezanyagára gondolok. Remekül sikerült és orültünk a lehetőségnek, hiszen profi körülmények között készült a lemez. Volt elég időnk mindenre, tehát a zenei alapoktól kezdödően a végsőkig nem korlátozott bennünket senki és semmi. Nagyszerű feltételeket teremtettek, ami, az alkotó szabadsághoz elengedhetetlen.
Tudomásom szerint az új, most készülő lemez is e cég égisze alatt készül majd. Mikor tervezitek a stúdióba vonulást? Milyen dalok szerepelnek majd a lemezen?
Augusztus végén vonulunk stúdióba, ahol nem is akármilyen zenekarok vették fel lemezeiket, nevezetesen az Omega, Scorpions, P.Mobil és még sorolhatnám. Minden körülmény adott lesz, ahhozz, hogy jól dolgozzunk és, hogy ebből a lemezből siker legyen. Év végéig szeretnénk egy másik lemezt is megjelentetni a História gőzerővel dolgozik. A lemezen öt új dal lesz és élő dolgok is szerepelnek rajta, a koncertfelvételekre gondolok. Meg kell jegyeznem egyébként, hogy nem a kritikusoknak dolgozunk, hanem azért, hogy a lehető legjobbat kiáhozzuk Önmagunkból. A közönség visszajelzése is fontos számunkra és nem utolsdó sorban az, hogy értéket közvetítsünk.
Te írod a szövegeket. Nem kérdezem mi van előbb a zene vagy a dallam. De mégis, hogyan alkotsz, írsz, és hol tudod ezt megtenni?
A szövegek egy nyugodt , harmónikus környezetnem íródnak, van egy hétvégi ház, ahová elvonulok és csak a madarak "hallják hangom". Az alkotásra teljes nyugalomra van szüség, mikor az ember kizárhatja a környező világot és csak a "feladatra" koncentrál. Úgy szoktam mondani, ha oda elmegyek, szövegekkel térek haza. UTÁNA TÁRSUL CSAK MINDEHHEZ A DALLAM HARMÓNIA, MIT ÁGH ATTILA ZENÉSZ TÁRSAMMAL BESZÉLÜNK MEG MíG KI NEM ALAKUL A VÉGSŐ VÁLTOZAT ADDIG CSISZOLUNK A ZENÉN ÉS A SZÖVEGEN. Amolyan szerző párosként működünk és rögtön megtaláljuk a közös hangot.
Milyen a kapcsolatod a zenekar többi tagjával. Úgy tudom tagcsrékre kényxszerültetek?
Jó viszonyban vagyunk, nem is működhetne másképp a zenekar. Kölcsönös tisztelet, odafigyelés a másikra, fogékonyság a legkülönbözőbb ötletekre... E nélkul nem megy. Bár a tenisznél csak ketten játszanak - mi többen vagyunk- itt is fontos a másik visszajelzése, hogy egymást inspiráljuk és a végső zenei produktum olyan legyen, ahogy elképzeltük.
Barátom! Légy vándor utadon de soha ne feledd, hogy honnan indultál. Végezetül azt kívánom, hogy minden sikerüljön nektek, amit a jövőben tisztességgel elképzeltek. Köszönöm a beszélgetést.
EsFekete Zoltán 2013. augusztus 14.
Villáminterjú Esfekete Zoltán
képzőművésszel
- 1987-ben érintett meg igazán a képzõmûvészet, pontosabban az alkotás lehetõsége, de valójában úgy kezdõdött, hogy édesapámmal korábban már sokat beszélgettem róla, és mivel naponta láttam õt dolgozni, alkotni, elgondolkoztam rajta, mi lenne, ha én is megpróbálnám, dolgoznék, rajzolnék, festenék én is. Elsõsorban õ inspirált arra, hogy a képzõmûvészettel foglalkozzam. Ezen túl nagyon sok kedves, késõbbi kollégával találkoztam, például Kopócs Tiborral, Szilva Józseffel és másokkal. Õk is arra buzdítottak, hogy dolgozzam, rajzoljak, foglalkozzam a képzõmûvészettel, mert érdemes. -
- Számos téma inspirált, de kezdetben nagyon sokat dolgoztam ceruzával, mert úgy gondoltam, hogy amíg az ember nem uralja megfelelõen a ceruzát, magyarán nem tanul meg jól rajzolni, addig más technikákhoz nem szabad folyamodnia. Szóval szert kell tenni megfelelõ rajztudásra, hogy késõbb más területekre is elkalandozhasson.
- Jó kérdés. A mai napig õ a legnagyobb kritikusom. Ha valami elkészül, valamit megalkotok, õ az elsõ ember, akinek megmutatom.
- Nos mi az, amit mostanában meg szoktál mutatni neki?
foglalkoztál számítógépes grafikával?
- Vagy öt éve kezdõdött, amikor megvettem a számítógépet, próbáltam bizonyos programokat megismerni, és úgy gondoltam, nem ártana más dolgokban, témákban is kipróbálni magam. Tehát egyszerûen így történt. Hogy mennyire elismert dolog ez, nem tudom, de szeretettel csinálom, és jó dolgokat szeretnék készíteni.
- A számítógép sokféle lehetõséget kínál az alkotó embernek, a segítségével meg lehet tervezni, festeni, rajzolni egy-egy mûalkotást, és azt valamilyen módon kézzelfoghatóvá is lehet tenni, például kinyomtatni. Nos, te ezt a változatát mûveled, vagy pedig kombinálod a technikákat, hiszen a mûvész installációként is használhatja a számítógépet, hangeffektusokkal is dolgozhat.
- Igen, valóban, jó felhasználni a technikát, nagyon jó dolognak tartom, de kell hogy legyen mögötte tudás, a rajztudás bizony szükséges.
- De milyen formában jelennek meg végül az alkotások? Hogyan jutnak el a
nézõkhöz? -
Természetesen nyomtatott formában, de bizonyos dolgokat, amelyeket számítógépen elkészítek, meg is rajzolok.
- Milyen témákat bontasz ki a számítógép segítségével?
- Általában a figurális dolgok foglalkoztatnak, de nagyon széles a skála. Sok mindennel foglalkozom, és mostanában a fotózás is érdekel. Kimegyek a természetbe, és az ott készült fényképeket bizonyos úton-módon feldolgozom. - Mondhatnánk azt is, hogy a mû megalkotásának azt a technikai részét, fázisát, amely a festéssel, a rajzolással, a kép felületre vitelével függ össze, végül egy nyomtatóra bízod.
- Igen, szerencsére vannak olyan barátaim, akik segítenek ebben, és remek alkalom nyílik a munkák prezentálására nyáron, amikor többnyire túlsúlyban lesznek a nyomtatott formában megjelenített munkák.
- Nyáron pontosan mikor és hol láthatjuk majd ezeket az alkotásokat?
- Ha minden a tervek szerint halad, akkor nyáron Kéménden, a Ghymes Fesztiválon lesznek láthatók. Fotók, kollázsok és grafikák. Eléggé színes lesz a paletta.
- Ez a kiállítás csak néhány napig tart majd, de talán jó lenne olyan helyen is bemutatni õket, ahol hosszabb ideig tart a kiállítás.
- Reménykedem benne, hogy ezek a munkák nemcsak egy alkalomra készültek, s hogy Komáromban is sikerül majd bemutatni õket.
- Gondolom, elõfordult már, hogy édesapáddal együtt állítottatok ki. Legközelebb mikor kerül erre sor?- Édesapám nemsokára jubilál, szeptemberben lesz hetvenéves. Most erre
koncentrálunk, ebben próbálom õt
segíteni, és remélem, hogy a jubileumi kiállítás után lesz alkalom arra, hogy
együtt is kiállítsuk mûveinket.
EsFekete Zoltán énjei és mitológiája
Két szűzfehér leány a pipacsok között
akárcsak a szerelem, még ha ez így kicsit közhelyesnek is tûnhetne Ennél komolyabbra ma itt aligha fordítható a szó, s ezt végtelenül komolyan gondolom. Nincs ugyanis ennél meghatározóbb motívuma semmilyen mitológiának - sem a görögnek, sem esFeketéének. De hát mi lehetne érdemesebb a mûvészi láttatásra, mint az örök Éva vagy Heléné érzékien izgató esztétikuma!? (Helyben vagyunk, Zolikám!?).Aztán itt van ez a szürreális Messzerepülõ elvágyódás! Pillangók, hegedûk, gitárok. Amit Ghymes, Hobo, Pege, John Lennon, Eric Clapton vagy a két Tamás: Cseh és Szarka meg Faludy Gyuri bácsi fogalmaznak meg egyedi hitelességgel. Akik sokszor ugyanannak vagy hasonló életérzéseknek a kifejezõi, ugyanannak a mûvészi elhivatottságnak. EsFekete Zoltán velük népesíti be mitológiáját, másrészt õk az esztétikai szótárának legfõbb címszavai, õk az etalon. Mindnek kedvesebb a különös, mint a tiszteletreméltó, mert tudják, hogy ez adja meg az élet igazi ízét. Meg hát a terhét is! Ez a kiállítás nekik vagyon ajánlva.